Aludni próbáltam, de egy zavaró hang ébren tartott. Mintha valami a falon kaparászott, és morogna volna. Megpróbáltam magam megnyugtatni, hogy ez csak a szél hangja a fákon, de a hang csak erősödik. És erősödik.

Végül nem bírtam. Felkeltem, hogy felkapcsoljam a lámpát. Az ajtóm elől jött a hang. Félelemmel telve a nappaliba sétáltam, a hangok pedig egyre erősebbek és… gonoszabbak lettek. Remegő kezekkel nyúltam a telefonért… de a hangok abbamaradtak.  Mintha soha nem is lettek volna.

Óráknak tűnő ideig álltam mozdulatlanul, kezemben a telefon, várva, hogy a hangok újra előjöjjenek. Nem hallottam semmit. A szívem a torkomban dobogott és a bejárati ajtóhoz léptem, majd kinyitottam… nem találtam semmit, csak a hűvös esti levegő csapta meg az arcom.

Ránéztem az ajtóra. Esküdni mertem volna, hogy karmolás nyomok lesznek rajta, hiszen olyan erős dörömbölést és kaparászást hallottam… de az ajtó sértetlen. Megráztam a fejem. Úgy néz ki csak a képzeletem játszik velem. Bezártam az ajtót.

A karmolások az ajtón belül voltak.

Erős fémes szag üti meg az orromat, ahogy próbálom kinyitni a szemeimet.

“Ne, ne, ne! Miért nem marad abba? Nem bírom mégegyszer elviselni” – óvatosan körülnézek a szobában, pontosan tudva, hogy mit fogok látni.

A kicsi alagsori szoba beton falain vér nyomai éktelenkednek. Törött bútordarabok hevernek szanaszét a padlón. Megpróbálok nem ránézni arra a véres, meggyötört lényre, amely a lábaimnál hever, de nem tudom levenni róla a szemeim. Gyönyörű, holtnak tűnő zöld szemei megigézve tekintenek rám, megváltásért könyörögve. Testét mintha valami fenevad tépte volna szét, felismerhetetlenségig szétmarcangolva. Elviselhetetlen fájdalom járja át a testem, ahogy a fegyverért nyúlok, amely néhány méterre tőlem hever a padlón. Fejemhez emelem, és meghúzom a ravaszt. Béke.

Erős fémes szag üti meg az orromat, ahogy próbálom kinyitni a szemeimet.

Egy  ágy alatt ébredtem megkötözve.Az ágy alól pontosan láttam hogy egy nő lassan lépdel az ágy felé.Kiáltani akartam de nem tudtam.A nő leült az ágyra és magától kérdezgette hogy: “Bezártam a garázsajtót? Igen, bezártam. Bezártam a bejárati ajtót? Igen, bezártam. Az ablakok zárva? Igen. A gázt kikapcsoltam? Igen, ki.”
Aztán hirtelen felállt és felkapcsolta a villanyt, letérdelt és benézett az ágy alá.Én visszanéztem rá, ekkor megszólalt: “A kötelek még mindig szorosak? Igen, azok.”

Egy ház előtt volt egy fa mellette parkolt a kocsi.A láncfűrészes gyilkos arról volt hírhedt hogy kivágott egy közeli fát mielőtt megölte az áldozatait aznap is így történt.
Beugrottam egy családhoz, ahol egy férj és egy feleség élt, amíg a férj kinyitotta nekem az ajtót a nő eltűnt.Az ablakon kipillantva láttuk, hogy a feleség az autóhoz van láncolva és a láncfűrészes gyilkos mellette vágja a fát, ebből kiderült hogy ő lesz a következő.Ekkor hirtelen én voltam az asszony helyén, de a lánc eltűnt, a gyilkos felém fordult és levágta a jobb lábam, elkezdtem ugrálni el a gyilkostól, ami sikerült is nem talált meg.Amikor visszamentem a házba a férfi elállította a vérzést és hazavitt.Sosem felejtem el azt a kínt.

Egy mélyen a föld alatt lévő titkos ˇbarlangˇ a gyűjtő tárolója.Ebben a barlangban több száz ember él dobozba zárva.A gyűjtő nem törődik azzal ha éhínségbe hal bele egy ˇbábúˇ ugyanis, ha egy is meghalna akkor nem zavartatván újabb áldozat után lel.
Egyszer elindultunkunk megkeresni az őrült, ember gyűjtőt, és a barlangját is megleltük, ám amikor visszaért mi még ott voltunk a barlangban, de menekülni semerre sem tudtunk minden zárva volt.Tudtuk hogy itt a vége, és hogy mi is része leszünk a gyűjteményének.Amikor észrevett minket átvitt egy másik terembe, ekkor derült ki hogy nem csak embereket, hanem állatokat is gyűjt.Mivel ő csak a különleges embereket, állatokat gyűjti (mint kiderült) a többi ember a süllyesztőben köt ki.Az az mi is éppen oda tartottunk az ismeretlen gyűjtő fickóval.Ekkor átértünk egy hatalmas terembe amelynek a közepén egy óriási lyuk volt.A süllyesztő.Be dobozolt minket és lelökött a mélybe ahonnan sehogy sem lehet ki jutni.